a négyesen hárman
2.
És tehetetlenül szorongattuk izzadt kezükben az evőeszközöket,
mert enni akartunk, hogy ne haljunk éhen,
hogy túléljünk téged, hogy túléljünk,
hogy ne legyen értelmetlen
méhed minden gyümölcse, áldozataid értünk,
hogy utolsó áldozatodat is túléljük.
Csak hallgattunk, és működő szavakat kerestünk, hogy vigasztaljunk, hogy feledtessük, amit a gomolygó füst szült,
miközben villánk hegyén a hús elhűlt.
Te szemünkbe néztél, megsajnáltál minket,
és elnézésünket kérted az incidens miatt.
Mi pedig befejeztük vasárnapi ebédünket.
Láttad talán rajtunk, hogy mi már autózunk haza
a négyesen hárman, hazafelé
tartunk a nyíregyházi kórházból abban az elromlott fűtésű kocsiban.
Talán pontosan láttad a jövődet.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
