Fázom
Rezdülésed hitemet verdesi,
illó árnyad fölémbe száll,
közönyöd a bensőmet égeti,
testemben a lélek sírdogál.
Kertem alatt ordas ólálkodik,
odakint a nyers ősz borong,
pőre mellem kitakarva fázik,
dermedt szívem mélán kong.
Szelíden csobbant csókunk,
majd,- egeket vert a tajték,
a viharban gyengék voltunk,
most oda a szerelmi hajlék.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Lelkek tükre (debrecen, 2006)
Kiadó: ser-müller