Pikareszk

Fél hatkor a létező legjobb úton affelé, hogy hazaérjek.
A sarkon vigécek állnak, kiderül, ők azok a szegény emberek
-a hónapban már megvolt a huszonöt rugó-,
akik a legtöbbet ruhára költenek.
A hentesnél a melósok száztízér vesznek lecsókolbászt
csak egy szelet kenyérrel. Kettő, az plusz húsz lenne.
Én oldalast kérek, fáradtak, már ki se néznek onnan.
Öt perc alatt érek át Amerikába, mindenki kiöltözött,
mindenki izgatott, mindenki vár valamire az
Oktogon bármelyik oldalán. De a McDonalds bohóca
nem hal meg értük, hiába villog, mire fel?
Megváltás végre a zöld lámpa.
A Zeneakadémia lépcsőjén tízéves cigánygyerek
fütyül valami egészen mást, parkolókat őriz,
tőlem cigit kér. Kicsi vagy még. Akkor bekaphatod.
Ahhoz is. Ez már a kocsma, előtte kisbicikli, kiskutya kikötve,
mintha elcsatangolnának amúgy. A pincsi kopasz,
hullámpapírra ültették, hogy ne fázzon annyira.
Hatkor, hatvanévesen vásárolok be valami
könnyűt, megfontoltan olcsót az oldalas mellé.
Otthon művelem kicsit kertemet, főzés után elmosogatok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.