Szökőkúttal, esőben

Vagyok a képen, szökőkúttal, esőben.
rendelkeztél, hová álljak,
mondtad, küldjük a családnak,
emilben persze,
mert az ilyen nem várhatott.
mint a napi telefonjaid haza,
jól vagyunk, remek a kaja!,
a többit majd otthon meséljük el!
és ez mind az utcán, száz decibel.
néha rád pisszegtem.
utáltál érte, én meg szégyelltelek.
szétváltunk azóta.
ez az egyetlen fotóm rólad:
lármázol előttem
én meg állok,
szökőkúttal, esőben.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.