A nyúlgát

Átszakadt a nyúlgát,
indulunk! kiáltja apu.
Nem ez az első a héten,
hogy ilyen zaklatott.
Tegnap is össze-vissza
hadonászott fölöttem
egy kullancs kiszedő kanállal.
- Zsákot nem kell vinni, adnak.
Némán baktat mellettem.
- Nézd, árad a Duna! mondom Neki.
Hallgat. A cukrászda mellett úgy
elsétál, mintha észre se venné.
Mi a baja?! Nem szól semmit.
Mindegy, úgysincs édes tölcsér.
Megint mit csinálhattam, amiért így haragszik?!
Fáj, ahogy szorítja a kezemet.
Ilyenkor annyira utálom!
- Ugye nem fulladnak meg a zsákban,
ha mind összegyűjtöttük őket?
„Kik???”- kérdez vissza mérgesen.
Néha olyan értetlen tud lenni,
de én azért sem sírok!
- Kik, kik? Hát a nyulak!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.