A fakanál

A múltkor koszosan mentem haza,
mert az eső után susulykáztunk –
a Marci, az Andris, a Tomi meg én –
és anya a fakanállal vert meg.
Nem volt neki elég, hogy én voltam
a legbénább és engem talált el
a legtöbb sárgolyó, még ő is
szükségét érezte a további
szégyenítésemnek. Aztán, persze,
a fakanállal keverte tovább a levest.
Ugyanazzal a fakanállal, amivel
előtte ütötte a sáros testemet.
Aznap apa is, meg a tesóm is
megjegyezte, hogy igazán
finom friss ízű a leves.
Én meg csak majszoltam befelé
a levet, nem mertem anyát
beárulni.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.