iminek, (aki újabban csak egy fekete-fehér fotó)

havas erdővel a háta mögött, és ösvényekkel,
jeges patakkal meg zúzvarával, szóval mesekönyv-tájjal na
(ezek persze már nem látszanak. csak képzeled)

ha ránézel a képre, beleborzongsz,
mert egyszerűen érzed a lehelletét a fagyban.
ezt nem lehet elmondani.
(csak ilyesmit lehet, szomorúan mosolyogva, hogy például kellemetlen, ha az ember voltbarátja a leggyönyörűbb fiú a világon)

sapka van rajta a képen
- és mostmár mindig sapkát visel majd, évszaktól függetlenül -,
meg kabátja is van
(és tudom, hogy van egy lány is valahol, akit tücsöknek hív, és aki mindennap beszívhatja az illatát – gesztenye és rozmaring illata van, de a képen valami okból fenyő)

én meg átöleltem múltkor egy kabátot a boltban, csak mert olyan volt. hát ez van.  
azért néha még képzelem, reggelente álmosan,
hogy a ruháidba burkolózom
(puhák és színesek ezek a ruhák, és a tiéd vagyok bennük)

de ahogy egyre tovább nézlek
(esténként, lámpafényben)
egyre inkább fakulnak ki
bennem a színeid, hiába






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.