EGY
mint nyirkos krumpliveremmel a sötét
olyan szétválaszthatatlanul egy vagy velem
kitöltesz egészen otthonod vagyok
hely meglenni hol
nő múlik nő után
és lesz mindahányból egy
végtére minden egyre megy
tavasz nyár
élet és halál
egy van csak egy
a szerelem mindig továbbáll
két szomorú ember marad utána
két egymást vádoló nyomorult
a szerelem örök csak másik testbe költözik
többet igérő eleven húsba
a legtöbb ami lehet az egy
egy
egyetlen egy nő több mint a
világ összes nője
ha ő nincs senki sincs
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Parnasszus, 2001/2
