ÕK MÚLNAK EL
kis állomás Jósvafő-Aggtelek
a vasutaslány tárcsájával int
arcán gyűrűző mosoly észrevett
jövök ha nem is menetrend szerint
jó ismerősként vár a sárga busz
hogy Szögligetre szaladjon velem
én huszadik századi Anteusz
erőmet vissza e földtől nyerem
múltamba járok tanúm két öreg
kiket már alig takar a testük
kik velem csillapítják éhüket
a tűnt időt egymásban keressük
feneketlen szemükbe fulladok
fájdalmaim idegeiken át
jutnak a semmibe nem cél csak ok
vezérli őket egyre önmagát
ismétli bennük fájdalom s öröm
kérdéseikre Isten nem felel
minden csak távozik semmi se jön
nem az idő múlik ők múlnak el
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Magyar Napló, 2002/5
