Brezsnyevvel smároló



Egy Brezsnyevvel smároló korban
nyughatatlan embrió voltam,
urbán-origó – ott a kezdet:
gumicsizmához a zsakettet
felöltő hatvanas évek, szép
családi ház előtt giccs-fénykép,
muskátli szag és presszótombola,
Wartburg-slusszkulcs, első diploma,
Ferkó disszidál, jaj Pechvogel,
Nagyi hajában szőke dauer,
nőkön Fabulon illatszerek,
kimerített devizakeret,
Marcuse, Lukács György, Adorno,
és alámondós norvég pornó,
a spájzban szilvából sok befőtt,
tévében nyakkendős Fock Jenők,
Ilike bambiért hisztizett,
míg shelovesyou-ztak a „Bitliszek”,
már az Internacionálé
sem elég, hogy a párttitkárné
mint szubrett rendesen skálázzon,
és a zöldhatáron száz lábnyom,
csehszlovák szexbálvány felizgat,
trükkösen nyomtatott szamizdat
az egyetemistánál és fél:
rendőrök az örökmécsesnél,
Nagyapa nyögi a „géemkát”,
SZTK-szemüveg – rég nem lát,
lódenkabátos elvtárs harcol,
kizárják: „Te eltérsz Marxtól!”,
iszákos művésznek két SZOT-díj,
eldugott moziban Tarkovszkij…

Parketten táncolok és lekér
egy göröngyös arcú nőszemély,
a színpadon dizőz és gitár,
„térkép-pofi” hévvel agitál,
tarkón ragad, rángat és nyerít:
torkomig csókol egy brezsnyevit.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.