Játéktér
a játéktéren ahol elpiszmogok
szűkös a hely és ok éppen van rá sok
hogy betegítsenek rossz akarások.
mélyen hörgőkig szívom be a szmogot
mit karámszájak hője melegített.
ha újra kezdeném nem állnék háttal
nem is bokrosodnék - kegyelmük által
volnék kisbetűs és rágnám a gittet.
kifáraszt az oda-vissza kószálás
bogárcsíkomon - nem tudom hogy bírnám
társbérletben a szégyennel ha irhám
haraggal félsszel teli tömegszállás.
maradnék talpon - addig jutok hogy sem
így sem úgy nem megy - a bábu is eldől
és a találat jöhet mandinerből
horpadt jellemre nyomorít a dodgem.
letörölném én - kevés hozzá konyak -
amit sem ez sem nő még nem orvosolt:
az arcokon győztes gestapó mosolyt
mikor fölém hajolnak alacsonyak.
mellemre árnyékhurkát vág az este
maradék gépfényben szemem fürösztöm.
a fejjel lefelé denevérösztön
elevenségét belém mágnesezte
hisz poharamban a régi-új szer hat.
megülök a szükség kalandoraként
kaszinó-flegmával fogadom a tényt:
részvét(t)el a fontos - nem fáj susztermatt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.