mellérendelõ

és így van ez az Istennel is.
gyorsan nekiesel, ágynak szegezed,
elkezded letépni a felsőjét, lehasítod róla a szoknyáját,
és mindent, amit még alatta találsz. azonnal akarod az egész testét,
ismerni akarod, úgy, ahogy teremt: meztelenül, kibomlott hajjal.
hogy nem figyelsz meg minden apró részletet, nem is baj igazán.

arra persze csak akkor döbbensz rá, amikor
lankadozó testedhez húzod csupaszságát, hogy

a halál nem játék, te még mindig ruhában vagy, és senki sem segít.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.