Reggel


Olyan szép vagy ott. Aléltan boldog tested elnyúl gyűrött ágyamon.
Szólít az idő, megyek már! Intek, s te várod még bókos válaszom.
Ne mozdulj el innen – bár a hangos pillanattal végleg elrepültél;
nyitott szemmel álmodod nevetve: most már a nap tőled bárhonnan kél.

Morajlik a város. Gyűrött arcok hada rohan a világot váltani.
Egy más dimenzióból jöttem én – nem tudnak magukkal rántani.
Még érzem átható, selymes illatod. Szád íze is nyelvemen dalol.
Testemtől lelkemig vertél hidat; egyik a másikhoz szabadon áthatol.

Iszom a kávém, de cigarettám bűze bosszant. Most nem is kérem.
Merengek: milyen bölcs a mindenség! Téged adott nékem.
Egyre sűrűbb a zaj köröttem is – kezdődik már a megszokott robot;
s úgy érzem könnyebbnek sorsom, hogy tudom este vársz rám ugyanott.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A színfalak mögött (Debrecen, 2006)
Kiadó: Ser-Müller kft