Deus ex machina

Minden fénymásoló szívében ott lakik
egy szuszogó, kövér, darócruhás barát,
aki szemvillanás alatt másolja át
a friss, kanonizált kódexek lapjait.

Középkor van neki - diónyi fény vakít
s pásztázza végig a monolit éjszakát -,
a fénydiódák ím, bekapcsolják agyát,
és írni kezd - s a gép kidobja a papírt.

Ha a fénymásolók szíve olykor kihagy,
éledni kezdenek a sötét tévhitek
és elkenődik egy eretnek ékezet,

egy betű lemarad - csak ennyi jelzi azt,
hogy egy dogma kihúnyt, s a gépbe épített
csavarban elromlott a fényes gépezet.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.