Tükördal

Vársz még majd rám, mint éjidőn az őrszem,
ha majd újra pusztít önnön háborúd,
ha kell majd, ki mint a szűzre rádborúl,
és ki hulltodban rongymagadból fölszed;

nem bánod majd, hogy megúntam a halált,
s mint a tiédbe, az ő szemébe néztem,
hogy énekeltem, és ő is dalolt vélem,
s hogy örömében eldobta a kaszát;

s hogy hólepledet éjszinűre mostam,
felemelsz majd, mint a szentet, s állni fogsz
szégyenedben, ki elveszejtesz mostan:

intés lesz végső szóm, bár korbács járna:
vigyázz, ki verset írsz és csókot lopsz,
mert egy ajkad van: múzsára és lányra.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.