trainspotting



na igen. ez akkor volt, amikor
elmondom hol: az attila úton
koszos volt a lakás, rettenetes
élt még micu is, nagymama
archeotípus, kiabált és téblábolt
felváltva, vegyesen. mi tűn éltünk
mindenünk volt, mi mind ővé
valami terpentin ízt érzek a számban
elfutja ízlelő bimbóim
a nekem felfőzött anyag
még forró a fecskendő mélyén
mint kezembe kapom
valami terpentin ízt érzek a számban
amint látom, megzavart érzékelésem
mögül, ujjaimból a méreg
fokozatosan, késleltetett audio-vizió
hatásokkal, minden olyan álomszerű
közelít a surolószert sose látott
szőnyeg felé a tű, és nem várnám
mert ilyen nincs – mégis képzeletben
egy eldugott regiszter mélyén, ott van
az az emlék, ahogy a fecskendő, ami
az enyém pont hegyes vége felé pördül estében
és emigyen csapódik szönyegbe
és a köd eszmélik tudatomról -
még pont elcsípem, hogy kitisztult
látásom peremén, kinyujtott kezemből
a fecskendő az otvar padlóba tűvel
beleáll. lehajolok érte, ráfújok
adok a tisztaságra. felhúzom pulóverem
ujját, hosszasan szemlélem a kialakult
helyzetet. rábökök a jóra. visszahúzom
a toll szárát. a kibuggyanó vérnek örülök
és lassan, jajj, de lassan a szárat visszatolom
meg-megálva, lesve, hogy még mindég vénában?
a tölcsér végén én vagyok, látom ahogy egy
mozdulattal kihúzom. rágyulytok
valami terpentin ízt érzek a számban
vége van





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.