Kezek



Cili néni magas volt és mosolygós szemű.
Fényes, fekete konty csücsült a fején.
Arról álmodoztam, ha majd felnövök
nekem is hosszú, fekete hajam lesz
és kék karikák a szemem körül.
Ő is szerette Cili nénit, de ez nem zavart.
Tudtam, hogy engem jobban szeret, ezért
ebéd után örömmel bújtam takaróm alá, és
vártam. Minden nap ugyanazt játszottuk,
felnőttest. A mese végén érkezett. Suttogva
kérdezte, alszol? Sosem aludtam. Kezdődhetett
titkos életünk, két lábra emelkedtek a sétáló kezek.
Néha meg Mária néni olvasta fel a mesét.
Rajta mindig nevettünk. Pattogott, mint a labda.
Egyszer sarokba állított bennünket, a többiek
mind aludtak. Sokáig sírtam, de jött anyukám,
és én újra nevettem, mert meghallottam, hogy
Mária néni bolond. A bolondok olyanok,
mint mi, gyerekek, a felnőttek szerint
mindig csak butaságokat beszélnek.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.