A Halál halála

Csontcsarnok közepén
csonthalmok tetején
ül nagy gondterhelten
semmibe révedten
az öreg Halál

Nincs már kihívás
csak ön-kiirtás
nincs már gyászsírás
elvégzi már más
munkát nem talál

Az ember már régóta önmaga halála
semmi szükség a Földön a jó öreg Kaszásra
a kasza pengéje tompa, élezetlen
pedig egykor átvágott minden képzeleten
ócska, kopott lom csupán

A csontfej önmaga csontváza
csak saját karikatúrája
gondtól terhelt ősi homlok
szikár, vázlatszerű csontok
áttetszenek a foszlott csuhán

Lassan-lassan elporlad
elmúlik és elsorvad
rozsda eszi a kaszát is
halkan darabokra hullik
szél fú át a csonttermen
az óriás sírvermen
fehér por száll szerteszét

A vén halál elenyész
megeszi a köd-penész
mi marad belőle, egy lesz
a silány csontvázak közül
lám, ki minden éltet elvesz
meg meég az sem menekül
így borul fel hát a lét...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.