Kelta síremlék

Időtlen sziklák törnek a magasba
ősi titkuk ember nem önti szavakba

Beléjük vésve megfejtehetetlen jelek
körülöttük baljós, bizarr, rideg szelek

A sziklák falán le vörös vér csorog
felettük túlvilági lélek-örvény forog

Ezer éve halott lelkek kiáltanak
újraéled a múlt, árnyékok látszanak

Folyik a vérpatak, táncolnak a holtak
kik valaha egyszer élő emberek voltak

Szomorú dalt énekelnek az öreg, szürke sziklák
az éterbe zengik évezredek titkát

Egy villanás, s a sziklakörre újra csend száll
eltűnedezik a sok bizonytalan, kósza árny

Ám ott marad ezer jel s az örökkévaló bánat
mely mindenen áthatolva a végtelenbe árad...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.