Lovak a tengerparti naplementében
Éjfekete lovak
robognak a parton
nem evilágiak
fenséges árnyékok
mint kósza délibábok
sziluettjük vibrál
gyorsabbak, mint a hullámok
s a partot metsző ár
versenyt futnak a széllel
mi sörényükbe kap
kacagnak e rab léten:
az ő létük szabad
a lemenő nap büszke fénye
előttük meghajlik
patkóik alatt a föveny
parázsként felizzik
vágtatnak rendíthetetlen
egy másik világ felé
nekik nincs lehetetlen
csak e létezés kevés
a horizonton eltűnnek
elnémul futásuk
a nap, mielőtt lemenne
sóváran néz utánuk
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
