ARTHUR RIMBAUD: Kóborlásaim

Jöttem az éjben, szétszakadt zsebeimmel
Kabátom már-már puszta álommá foszlott
A szabad ég alatt a Múzsa megcsókolt
Színes álmaimat papírra vetettem

Egyetlen nadrágom is lyukkal volt tele
Apró hüvelykmatyinak éreztem magam
Lehajtottam fejem a Nagymedve alatt
A csillagok fényárba vonták az eget

Az út szélén ülve hallgattam dalukat
A szeptemberi éjben szálló szavakat
Esőcseppek által született a vers

Lyukas cipőmben énekeltek az árnyak
Szemem előtt verdestek szivárványszárnyak
És százszor sebzett szívem új életre kelt







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.