ARTHUR RIMBAUD: A völgy alvója
Égszínkék vízmosás, nevető folyó
Ezüst dalt zeng a csobogás
Smaragdzöld fű, megnyugvást adó
Napsütötte hegy, mennyei látomás
Fiatal katona hever a fűben
Párnája a millió vadvirág
Néma ajka a zöld selyemtájba kiált
Szája nyitva, feje is fedetlen
Beteg gyermekként csendben alszik
Arcán talán egy mosoly látszik
Melegítsd fel, Természet, teste hideg
Nem bírja már mozgásra semmi sem
Bal keze mellkasán, a szívén pihen
Jobb oldalán két véres, golyó ütötte seb
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
