ARTHUR RIMBAUD: A magánhangzók
Fekete á, fehér e, vörös i, zöld ú, kék ó
Egy nap elbeszélem születésetek:
Á, fekete palást, vadul dongó legyek
A bűzért odaadón rajongó sötét árnyékok
E, élvezetek fehér áradata
Büszke gleccsercsúcs, fehér ruhás királyok
I, vörös vérár, nevető ajkak, bűnbánók
Kiket az extázis újra elragad
Ú, a tenger mindenható morajlása
A zöld béke örök vibrálása
Gondolkodók fejében kavargó kérdésár
Ó, mindenen átütő hang, furcsa crescendo
A világ csendje s angyalok navigálta hajó
Omega, az Ő szeméből előtörő lila
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
