Hét hajó visz szoros gúzsba köt félelmes fedélzet
a kéményből párolgó foltnyi ezüstkarikák
pörögve a mennybolt alsó felére odaégnek
vonulunk a Vörös-tenger zajló vizein át
most nincs anyánk aki befogna minket mint a csapda
a vesződő vadállatot ha lába odakap
most nincs apánk aki bezárná szánkat hét lakatra
nincs apánk anyánk vadak vagyunk átkozott vadak
