Dél
Még meggondolom hogy milyen lehet
írni nagy kupolák hűsén a strófát
ha árnyatlanok és türelmesek
a nehéz szelekben rogyadozó fák
oldalhajlásban mérik az időt
nem tömegvonzás hanem heves áram
e mozgás s csodálják új delelők
a homokos part bősz forgatagában
időnk homályos semmivé vegyül
hány tévhittel hány hajdanvolt kacattal
kiment a hőség karmai közül
nem látott trónusokig fölmagasztal
amíg a rekedt nyár izzó nyaláb-
sugarakkal fordul felénk akárha
a forróság pontos nyomvonalát
jelölné ki egy újabb délutánra
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Jelenkor, 2005
