A hajnal vendége

A tűznek látom pirosságait,
lángos telihold-kövérjén a sárgát.
Más hajnal ez. Perc percre eltelik.
Alszanak a sápadt körúti lámpák.

Fölkel. Fölizzik. Aranysárga fény
húzódik rá a szánalmas tetőkre.
Mintha egy film, még így az elején,
az éji mozik vásznáról lejönne.

Vendége vagyok, idegen, nehéz
emlékeimmel vagyok messziről jött.
De úgy fia, mint egésznek a rész,
mennynek az angyal, pokolnak az ördög.

Kéményből füst-szál csonka csíkjai
szállnak, lomha felhőkön karmolászva.
Az eget nehéz megmozdítani,
hosszan kifeszül selymes, tiszta vászna.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Holmi, 2006