Megdobtál kővel, Vérzik az arcom.
Kenyeremet mégis eléd tartom,
Törj belőle, egyél, lakj jól,
Ne bánts!
Szavaid apró kavicsaival
szememben :
Várok.
Ez volnál te?
Szememből véres könny szivárog.
Ne bánts...
Nem ítéltelek.
Nem ártottam neked.
Nem pálcát törtem,
Kenyeret adtam.
Mégis- alul maradtam.
