Post Scriptum

Itt bontom sátramat
a lét peremvidékén.
Itt engedik,
hogy számoljam napom.
Itt lesz a kő
- ha lesz - az utca végén.
Itt ér be majd az égi oltalom.

Ne mondj imát!
Ne hidd, hogy megfelelhetsz!
Ha kérsz, adok ingyen feloldozást.
Ha fél marékkal földet szórsz a földre,
magad ríkathatod,
de senki mást!

Ha megtalálod kulcsomat a párnán,
vagy épp alatta,
kinek, hol szabad,
a lelenc-kölyköt ott ne hagyd a járdán,
legyen hozzá
még egy-két jó szavad.

A jelmezem egy szétszakadt bohócé.
Két gombja ép,
tudom, hogy elviszed
ha kell, hanem a kristálygömb a polcé!
Föl sem éred,
meg amúgy sem hiszed.

Kilenc ajtóra az legyen kiírva,
hogy itt lakott a hold, a föld, a nap
s ha rébuszomtól nem fakadtál sírva
sosem leled meg nyugalmamat.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.