Caligula
Igen ez Caligula kora
hazugnak lenni jóllakat
a Holdra szárnyal az
ki szemét némán forgatja
Igen a mezőkön hagytam
vérem látjátok a pipacsot
tőlem véresek izzanak
rajtuk a felhők vetnek árnyat
Igen vérem hiába kell
igen el kell fogadnom
a térben és időben csak a zenész mozog jól
én csak neveket és szavakat tudok
Igen ez Caligula kora
önmagamba gyújtott ártó láng
fenséges erő vonz oda
ahol a gyűlölet alkonyul áldássá
Este könnyeim között
megtaláltam régi erőm
felszabadította a nőt
nem kell fejem elrejtenem
nemtelen gyümölcstelennek lennem
nem kell elmém épségét őriznem
mert foghatom kezed
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
