Dal fakad a szóból

/András napi gondolatok/


András.............Bandi............Bandika
Egy életút hosszát ezzel mérheted
Ízlelgetve, mikor, mire hallgattál
Ha jó Szüléd ajkán muzsikált neved
Mikor tört-arannyal hullt rád a napfény
S karátja érlelt, mint virág a mézet
Lombot álmodó zsenge tavaszokon
Ha hívott haza,ha várt, ha becézett
Egy lett veled, testeddé nőtt össze mind
A kis kölyök, a férfi, s ifjú titán
Belenőtt Bandika az Andrásba is
Sok nyárba-szökő mámoros év után
S mára? bronz-ezüst leveleit az ősz
Sikongva kergeti széjjel a ködben
Andrásba hasít a szív, ha néha fáj
Majd megnyugszik a régi kis kölyökben
Hány becéző szó s mennyi név illetett
Mennyi íz, aroma, dallam és zene
Bújt meg titkon benne és érintett meg
Még elfogadtad, vagy lázadtál ellene
Mert nevet nem választhat az újszülött
Még jajgatva sír a keresztvíz alatt
Viselni kell neki, ha világra jött
Legyen Raffael, Timót, Géza, vagy Jakab
S a felszentelt név erényeit, mi volt
Tetézni dicső, dús érdemekkel majd
Hogy méltó legyen ősök hírnevéhez
Mindaz, ki bölcsőtől a sírja felé tart
Ez hát a titok itt a földi létben
Megjelölt a sors, hát vállald önmagad
S ha türnöd is kell és szenvedned érte
E szent föld véreddel lesz majd gazdagabb
S hirdeti neved, ha aranyló cseppje
A boros kupáknak érctorkunkra hág
András..........Bandi.............Bandika
Vivátot zengünk rád, ha a szív tiszta
Dal fakad a szóból, tiéd a világ









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.