Révbe érve
Boldog
-izgatottan
siettettem az
éjszakát, hogy a
fátyoltekintetű reggel
elhozza nekem zsírpapírba
csomagolt mákospatkó-szerelmét.
Esetlenül matrac-puha ölébe hajtottam
ringatózó fejem, éreztem, a kék nyugalomhálót
von körénk.
A nap aludni
készült: a dombparaván mögé bújt el átvenni mélykék hálóingét, aranypír ruháját pedig jókedvében a tükörsima földre dobálta. Búcsúzóul még egyszer
visszanézett ránk, de egymásba fonódó árnyékunk láttán
nyugodtan hajtotta álomra fejét.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
