Egyedül
Egyedül élek körülöttem emberek
Barátok kik segítenek, ha szenvedek
Még is nem csak ez, mire titkon igazából vágyom
Ki tudja mi az én legtitkosabb álmom
Egy lányra vágyom, ki rám néz, s azt mondja, szeretlek
Ki sosem engedné, hogy mással boldog lehessek
Szeretne, óvna, nyugtatna, ha emészt gond és bánat
Ki folyton azt várja, mikor végre láthat
Átölel némán, nem kérdez, csak szorít
Ha szomorú vagyok, egy mosolyával felvidít
Hol vagy te lány, álmaim tündére, gyere hozzám, kérlek
Ne hagyd hogy magányosan, tovább egyedül így éljek
Próbáltam régen, annyi helyen, annyi lánnyal
Szívem akkor még tele volt élettel, és vággyal
Most már üres kihunyt a tomboló tűz
Olyan lettem, mint tó partján, a magányos szomorúfűz
Ki volt eldobott nincs már rám szüksége
Nem hiányzom neki, ennek már régen vége
Miért nem engedett el, ha már rég nem szeret
Játszott velem s most már csak nevet rajtam, úgy lehet.
Ez majdnem szerelem volt egy majdnem igazi vágy
Egy évig fölénk hajolt s már ment is tovább
Ez majdnem sikerült már egy lépés volt csak a cél
Az álmunk ködfátyolát te tépted szét.
2005. május 13.
0: 42
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
