Azt hittük egykor

Azt hittük egykor, hogy nekünk
Határtalan az ég
Csillagmilliárdok raja
Nap és Hold bennünk ég
Miénk a messzeség, hol
Ködfoltja aranylik
Értünk vet árnyat az éj
Mikor féltőn közénk
A földre lehanyatlik
S a perc mind nekünk
Dadog, amíg itt van
Foglyokká tett a sors
Egymás karjaiban
Azt hittük, minden miénk
Mit isten teremtett
Mert a végtelent kerestük
Az örök szerelmet

S mi lett a jussunk
Mi az ami éltet
Kidőlt hársak közt
Hogy többre jussunk
Partra vetetten
Mikor az álmok
Semmivé válnak
Mint napnak a fény
És fénynek az árnyék
Maradtunk ketten
Egymásnak
Egy teher húz minket
Egy sóhajtás enyhít
Már rég

Ma ritkább a fény s a mennybolt
Sem határtalan
Lábunk alatt az alkony
Felettünk a hajnal
S eltünt a messzeség
A percek árnyékként nyúlnak
Csillagok raja,nap és Hold
Másoknak ragyognak
Jól esik a bágyadt meleg
Őszi szélben még ma
Száraz ágként leszünk együtt
A tűz martaléka
S ha szárnyra kap a vágy
Már nehéz a testünk
Érként indultunk s minden csepp
Tengerré vált bennünk





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.