Október végén

Úgy élsz, mint aki titkol valamit.
Valami komolyat, súlyosat, mint az ősz
október végén. Kicsit meghajlik
a hátad terhed alatt.
Egyre homályosabb, mit kell
elrejtened: őt vagy magadat?

Hidd el, néha könnyebb az esőben.
Olyankor te sem fájsz jobban
a földnek, könnyed sem zuhan
hangosabban lábad elé.
Látod: elrejt, betakar.

Láttalak sírni. Azóta mindig olyannak
tűnik szemed, mint az alkony
vihar után. Azóta vagy nekem
betakarva is százszor meztelen.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.