Keresztút

Illúzióimat rég sárba tapostam,
álmaimat messze elköpdöstem,
hitemre rárakódott már erősen a por,
nem hordoz tenyerén az Isten.
Féreglyukában élek a világnak,
átkok lengnek bolond fejem felett,
valahonnan még felém kiáltnak,
de én csak a magam ösvényén megyek.
Fejem már százszor ugyanott bevertem,
lábamról elkopott az elvásott cipő,
amerre én a magam útját vettem,
nyomomban ott még a gaz se nő.
Nem vagyok ártatlan, sem rettenthetetlen.
Nem tudok titkokat arról, hogy mi vár még.
De vállamra vettem a saját Keresztem,
és a Golgotáig mostmár meg sem állnék.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.