Leggyönyörűbb egyenes, te hibátlan,
kifogástalanul rajzolt horizont,
lábujjhegyen állok elébed a mindig
iramló szélbe bedőlve, - megismersz:
újra gyerekként.
Elérlek-e még a szőke homokpad
legtetejéről, s adsz-e karomba erőt
föltornászni magam addig, ahonnan
általnézhetek, túl rajtad szép horizont:
hogy ki leszek majd.
