Zuhan



az űrön át,
galaktikák
s naprendszerek között tovább,
a fénnyé sűrülő spirálon,
ibolyán túli sugárzáson,
atmoszférán és ózon rétegen,
át sarki fényen, fellegen,
szélen, szellőn, szivárványon,
kondenzcsík erezte tájon,
tónusain az égszínkéknek,
tolla között egy széncinkének,
a tetőn át, a mennyezeten,
a paplanon és a kézfejeden
feszülő forró bőrön is,
az érfalon, s a vérben oldott,
rég elfelejtett vagy elfojtott
vágyakon,
hártyán, szöveten, sejtfalon,
atomokon és kvarkokon
zuhog, zokog
irgalmatlan …
a megbocsátás
egyhuzamban.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.