A férgek



(fordította: -)



A férgek

A férgek

A mohó férgek, falják az életet,
Kocsonyás szemük vadul remeg,
Ahogy az élet beléjük csurog.
Csak bámulom őket, de hasam görcsbe rándul,
És a kábulatból gyorsan felébredek.

Nekik semmi se szent, mindent lenyelnek,
Még a többi férget is, akik csak színükben mások,
Mint ezek a fehérek, akik ti vagytok,
Édes, fehér féregtestvérek.

A féregrágta föld felett repkednek, a tündérméhek,
Selymes szárnyukon csillog a varázspor,
Talán ettől olyan szépek.

Serényen gyűjtik a virágport,
És készítik a zamatos mézet,
Egymást mindig segítik,
És a háborút, a csatazajt nem ismerik,
Így soha nem is félnek.

Én is szeretnék, tündérméh lenni,
És a féregfertőtől, messze, vidáman élni.
Keményen dolgozni és sebesen repülni,
Messze innen, ahol a legjobban tudnak gyűlölni.

2006. április 11.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -