Földre hulló tûzszilánkok

Nyugdíjas katonák találkozójára


Ölelj Szilas!Ringassatok
Újra Gödöllői halmok
Mintha szét sem szórt volna a szél
Adjátok vissza az éveket
Mindegy pokol volt vagy éden
Bennünk Nap gyúlt,Csillag,Holdkaréj
Ifjú szívünk e vidéken
Arasszal mérte a végtelent

Hol patak bújt,meg kis fahíd
Akácerdő mind visszahív
Mint megannyi elhagyott Kedves
Emléket-emlékre halmozunk
Lenyomatát volt koroknak
Még hajnalok tüze ébredez
Hogy újra visszahozzonak
Vén-Föld -Anyánk! Látod? Itt vagyunk!

Könnyebben száll most a lélek
A test sem fáj,láz sem éget
Vakon hullunk a fényözönbe
A vérünk is zengő dalba fog
Megmentünk egy-egy ős -regét
Szájról-szájra ,mosolyban, könnyben
S eljátszuk,hogy e földtekén
Így leszünk itt hallhatatlanok

Nem állítunk obeliszket
A tetteink megőriznek
Mi hús,vér talpazaton állunk
Életművünk le nem dönthető
Ott ég minden kézfogásban
Légtérbe zárt dermedt világunk
Földre hulló tűzszilánkja
Még miénk a múlt,jelen,s jövő?

Szétszóródva, mint a harmat
Ki szomjat olt fennmaradhat
Bércek hátán, vad vízmosáson
S boldog az, aki megérkezett
A láthatatlan ezredig
Túl áldáson, vak sorscsapáson
Hol nem felejt, s nem felejtik
Mert nemcsak adat, hogy: "létezett"


         2005 március 18







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.