Hulla a boncasztalon
Kiterítve hever
fel többé már nem kel
hiába volt ember
ha szíve már nem ver
jön már a boncmester
nyiszálni sem restell
s bár nem túl nagy kedvvel
munkához lát a testtel
Fehér a boncterem
hideg halálverem
az orvos arca szenvtelen
így matat a szerveken
gépiesen belez
szerveket maga elé helyez
tanulmányozza őket
nem mindent, csak a főket
Szív, tüdő, vastagbél
lép, máj, gyomor, vese
mind meghalt, egy se él
mint a hulla egész teste
így szentségteleníttetik meg
szegény még holtában is
élete elveszett
s a kegyelet is hamis...
2006. 03. 01.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
