Víz (2.)

Végtelen átlátszóság
hideg, tiszta anyag
örvénylő, kék valóság
a mélyből feltörő szavak
soha nem szűnő mozgás
állandó, végtelen élet
megújuló lét-forrás
igazmondó, ki sosem téved
örökké énekli
a végtelen idő dalát
önmagába mindig visszatér
áttöri a végesség
láthatatlan falát
nem ismeri meg a halált
s a végtelenségben él
az élet hordozója
létünk mozgatója
ha valahol nincs jelen
nélküle nincs semmi sem
ha valahonnan
eltávozott már az élet
s kiszáradt, kopár, száraz a táj
a remény akkor sem
tűnt el a föld alatt
pár cseppje
új reményt hoz
megpuhul a kiszáradt föld
s belőle új
tiszta élet fakad

                   2006. 02. 09.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.