Tavasz elõtt

Fehér még a táj
de a hó olvad már
sok régi seb még fáj
de közel a gyógyulás
fúj még a jeges szél
ám ereje nem a régi
haldoklik már a tél
utolsó óráit éli
kis langyos szellő vegyül
a fagyos, metsző hidegbe
reményt hoz a távolból
javul az ember kedve
múlik a fehér halál
éledezik a természet
újra önmagára talál
s lassan minden szín feléled
apró változások
pici reményszikrák
oszladozó felhőkön
áttörő fénysugaracskák
ezer üvegdarabból
a mozaik újra összeáll
a ködben felsejlik
egy halovány szivárvány
hóvirág bújik elő
a fehér jégpáncél alól
napfény csillan egy jégcsapon
s valahol madár dalol

                      2006. 02. 05.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.