A humánerõforrás-menedzser siralma

A mélygarázsból kiáltok hozzád, Uram!
Alávetett a magasságos Tröszt engem,
nincs többé rajtad kívül menedékem.
Erőforrásaim apadtával mentoraim száma
is megcsappant az Igazgatótanácsban.
Egykori dicsőségem, a humánerőforrás-menedzseri
állás, odalett, íme, trolibusszal kell járnom.
Pedig nem múlt el nap, hogy az én egészen
elégő áldozatomnak szivarfüstje huszadik
emeleti irodádig ne hatolt volna.
Nem szállt le úgy az éj, hogy kedvenc titkárnőm,
a fiatal bárány, meg ne tudta volna,
melyik párnázott ajtó mögött lakik az Isten.
Mert a huszadik emeleten lakik az Úr, és az Ő
szentélye közvetlenül az Igazgatótanács tárgyalója
mellett van.
Mert a huszadikon lakozol, Uram, üzlethálózatunk
és valamennyi leányvállalat Atyja, és én idelenn
töltöm szerencsétlenségemnek napjait az
alagsor alatt több szinttel.
És parkolóőr az én nevem, Uram, és nem humánerőforrás-
menedzser többé, és kényszervállalkozásom forrásai
lassanként kiapadnak.
És titkárnőm sincsen, fiatal bárány, mi több, undorral
fordul el láttamra lakkcsizmájában a sarki kurva.
Ne fordítsd el arcodat tőlem, Uram, a mélygarázsból
kiáltok hozzád, emelj föl magadhoz engem
a huszonegyedik emeleti bárba!








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Holmi, 2006. 01.