Hallgat a fenyves

Hallgat a fenyves hótemetetten
csendes az erdő szellő sem rezzen,
bujkál a napfény köd pamacsokban,
fölragyog gyorsan s eltűnik nyomban.

Csendes az erdő szellő sem rezzen,
szunnyad az élet a tűlevelekben,
fölragyog gyorsan s eltűnik nyomban,
csillagok gyúlnak a friss puha hóban.

Szunnyad az élet a tűlevelekben,
hallgat a fenyves hótemetetten,
csillagok gyúlnak a friss puha hóban,
bujkál a napfény a ködpamacsokban.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Ezredvég, 2005.8-9