Õrület
Köd borítja el
az addig tiszta elmét
minden összefüggés
elveszti értelmét
káosszá esik szét
az örökké tartónak hitt
rend
démoni zajok által
töretik meg a
csend
szilánkokra törik
egy egész
univerzum
melybe többé soha
értelem
be nem jut
forgószél visz el mindent
egy életet elsöpör
helyébe halált hoz
s még halottként is gyötör
a lélek elpárolog
s az üres test ott marad
bomlott agyvelővel
a sötétséghez ragad
nem lesz már más az ember
csak vízbe fojtott fáklya
saját egykori énjének
halvány, szánalmas árnya
2006. 01. 28.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
