Lángok vesznek körbe
körös-körül tűz ég
behatolnak a lelkembe
fojtogat a forró lég
sárga, vörös minden
más szín már nem létezik
tudom jól, mi következik
kiút régen nincsen
megszólít a tűz
önmagához űz
elemészt a bűvös kör
s atomjaimra széttör
bármerre is nézek
csak ugyanazt látom
talán felébredek
s az egész csak rossz álom
ám végül megadom magam
porrá ég minden szavam
körbevesz a láng-titok
róla mindent megtudok
el már többé nem futok
s lassan elhamvadok.
