HATVANNYOLCAS ÕSZI SANZON
a jónép közös áramkörbe zártan
szabócsaládva vesztegült
én néhány ritka szót memorizáltam
akkortájt épp a vesztibült
a sárga nagy világos iskolákban
zörögve szólt a zongora
a hajnalkonyatban osztályvigyázzva
lement a nap a tombola
elállt a szél és aznap fel sem támadt
október elnovemberült
egy végre hozzáférhető pinának
hattyúi képe felmerült
rövid repülés volt akár a fáké
és mint elejtett luftballon
zsugorodott röfögve minden árnyék
all along the őrtorony
a lópofákon szánkázott a napfény
az oszlatóék még kivárt
nem voltak fák a futballpálya mentén
átvizsgálták a basszgitárt
az ócska nagydob belsejébe rejtve
kék villanyizzó lüktetett
egy régi tűzből szálldogált a pernye
a Cream-től szólt a Take it back
valahol messze felcsörömpölt éppen
valami fém és szét is tört talán
de nem szólt csak a basszgitár a téren
az brummogott pupuh-puhán
idegenek topogtak künn a sárban
összejárták a vesztibült
a jónép közös áramkörbe zártan
meg-megállt s lassacskán kihűlt
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Ragtime a Vérnõszõ Barommal (Budapest, 2002)
Kiadó: Orpheusz
