HATVANNYOLCAS ÕSZI SANZON

a jónép közös áramkörbe zártan
     szabócsaládva vesztegült
én néhány ritka szót memorizáltam
     akkortájt épp a vesztibült

a sárga nagy világos iskolákban
     zörögve szólt a zongora
a hajnalkonyatban osztályvigyázzva
     lement a nap   a tombola

elállt a szél és aznap fel sem támadt
     október elnovemberült
egy végre hozzáférhető pinának
     hattyúi képe felmerült

rövid repülés volt   akár a fáké
     és mint elejtett luftballon
zsugorodott röfögve minden árnyék
     all along the őrtorony

a lópofákon szánkázott a napfény
     az oszlatóék még kivárt
nem voltak fák a futballpálya mentén
     átvizsgálták a basszgitárt

az ócska nagydob belsejébe rejtve
     kék villanyizzó lüktetett
egy régi tűzből szálldogált a pernye
     a Cream-től szólt a Take it back

valahol messze felcsörömpölt éppen
     valami fém és szét is tört talán
de nem szólt csak a basszgitár a téren
     az brummogott pupuh-puhán

idegenek topogtak künn a sárban
     összejárták a vesztibült
a jónép közös áramkörbe zártan
     meg-megállt s lassacskán kihűlt






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Ragtime a Vérnõszõ Barommal (Budapest, 2002)
Kiadó: Orpheusz