Petõfi és József Attila

Az egyik mindig csak
azt írta le, mit gondolt
a másik túllépett ezen
s mindig sokkal többet mondott
őszinte szívvel álltak
ki mindig a hazáért
daluk sosem magukért szólt
hanem mindig az egész világért
az egyik csak szívből írt
egyetlen vágya volt a szabadság
a másik mindig csak sírt
léte maga volt a rabság
az egyik maszkot viselt
szebb volt rövid élete
a másiknak ez nem kellett
életét kínok közt élte le

Két tragikus halál
két költészeti kegyhely
Segesvár és Szárszó
de siratni őket nem kell
lelkük bárhol is van
biztosan szabadok
megkapták, mire vágytak
s már biztosan boldogok

Két ifjú forradalmár
két igazi magyar költő
két költészeti-hősi halott
két mozdíthatatlan mérföldkő...

                       2006. 01. 19.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.