El innét...
El innét, messzire
a fojtogató füstből
e félhalott világból
e hideg kődzsungelből
el innét, bárhová
csak ne legyen sehol ember
vissza a természetbe
végre magány és csend kell
egy hely, hol nincsen senki
egy hely, hol nem zavar semmi
távol a város zajától
elkülönülve a világtól
hol minden nyugodt
hol csak béke van
hová a világ keze nem ér el
máshol nem jó, csak ott
egyedül, magányban
más nem, csak a csend kell...
2006. 01. 21.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
