Elmém üres
kezem remeg
előttem megmászhatatlan
hegyek
nem fog a toll
nem jön több vers
szenvedés már
csak minden perc
a mindenséget
nem nyertem el
hiába minden
semmi sem kell
múlni, halni
szeretnék már
rám már csak
a koporsó vár
megtapasztaltam
a végtelent
de ellökött magától
szívemből már
semmi egyéb
kizárólag magány szól
számomra már
a Földön nincs hely
elnyel a süllyesztő
nincs több lehetőség
nincs csoda, nincs jövő.
